Üdvözlet a Nagy Almából!

Sziasztok!
Itt is az első fejezet remélem tetszik jó olvasást!Ha valami NEGATÍV VAGY POZITÍV észrevételetek van írjatok a kapcsolattartási modulnál vagy kommentbe.Egy hét múlva jön a következő fejezet Xoxo





A nevem Dana Houghes,és 20 éves vagyok.Kiskorom óta a zene az életem,és ezzel semmi baj nem volt amíg apu meg nem halt.Azóta anyu megtiltotta hogy zenével foglalkozzam,mert apu halálát is a zenére fogta.De örököltem apu tehetségét és nem akartam veszni hagyni az örökségét,ezért titokban beadtam a jelentkezésemet egy művészeti iskolába,ahova fel is vettek.A legjobb barátnőim,Sarah,és Amanda is oda jártak és ők szóltak erről a suliról.Velük egyébként öt éves koromban a tánctáborban ismerkedtem meg ahol mindhárman ugyanarra a kitömött állatkára pályáztunk a nyereményjátékokon és mivel veszekedni kezdtünk büntetésbe állítottak minket ott beszélgetni kezdtünk ,és azóta mint a borsó és a héja elválaszthatatlanok vagyunk.Hála Miss.Jennings tábori felügyelőnek aki büntibe vágott.Az új suliban mindenki gazdag,öntelt,kicsinyes,és tömeg gyártott volt,kivéve minket.Ugyanazok a beszólások,gondolatok,dalok,ugyanolyan semmilyen tervek.A suli legmenőbb csaja,Jessica Corell már az első napomon kiszúrt,és beszólt hogy Apuci hírével kerültem be mint protekciós.Pedig nagyon nem!Igen apu híres volt,egész New York imádta de nem használom ki azt hogy a lánya vagyok.Amúgy ő egy Justin Bieber fan,hát nem mondok semmit,de nekem nagyon nem szimpi az a srác,igazi selyemfiú vagy hogy mondjam xD. Tehát végül is az a helyzet hogy mi voltunk az úgynevezett looserek .De igazából engem az egész Status Quo marhára hidegen hagy amíg vannak barátaim addig pont nem érdekelnek mások.Mellesleg Los Angelesbe vágyom,hogy énekesnő lehessek és arra koncentrálok nem arra mit gondolnak mások. Röviden ennyit rólam és eddigi életemről,álmaimról. =)



Dana szemszöge:

Első nap az új suliban...a sok tömeg közt,akik mind ugyanazokat a sablonos üzenet nélküli,egyendalokat fújják.Míg mi hárman a Big Time Rush legjobb dalait fújjuk amiknek legalább üzenete és egyénisége is van
;-) Egyébként imádtam ezt a művészetis forgatagot,állandó pörgés,változatosság.
Mondjuk tény hogy anyu tudta nélkül de legalább azt csinálom amit imádok.Nekem világ életemben semmi sem volt fontosabb mint apu és az hogy egyszer olyan nagy nevem legyen a szakmában mint neki.De mikor meghalt a támaszom anyu ellen is elment vele,ugyanis ahogy már írtam...anyu igen csak a matekos orvos pályára álmodta meg kicsi lányát...Nos ez sem nekem sem a húgomnak,Olivianak nem volt pálya...Olivia inkább nyelvis volt,ahogy én is,illetve én művészetis voltam még emellett.
Ezeket a gondolatokat Amanda kicsit eltúlzott Rusher-Kendall szerű lelkifröccs szagú monológja szakította meg.


-Tehát mindenre képesek vagyunk,csak össze kell fognunk érte.Egyébként tudjátok hány LA-i nagykutya kerül ki innen?-mondta-
-Sok sok sok és mi is köztük leszünk!-mondtam lelkesen-
-Köztük ám..Méghozzá nem is akárhogyan....Ugyanis már most látom hogy mi leszünk LA következő nagy dobása Bret Disend fog leszerződtetni és minden álmunk valóra válik!-lelkendezett a frissen érkező Sarah-
-Kicsit sok,de igaz lehet ha hajtunk mint a güzü tehát Vamos a clase!-rántottam el őket a szekrények elől-
-Igen is...Irány az osztályterem!-nevettek-
-Nem vicc tényleg komolyan hajtani kell ahhoz hogy bekerüljünk Az angyalok városába.-nyugtattam őket-
-Jó tudjuk,nyugi!-vágták rá-

Az első óra irodalom volt,a drámáról beszéltünk elég hosszasan és elég részletesen ahhoz hogy úgy érezzem hogy egy görög tragikomédiában vagyok,mivel hogy bőszen nevettünk a tanár színpadias gesztusain és a görög nevek túl sok mivoltán.
A második óra fizika volt,na ugye nem kell mondanom hogy szabályosan bealudtam volna ha egyedül ülök és nem nevetünk feszt minden egyes szón ami elhagyja a tanár úr száját.


R1=


Kezdte felírni az egyenletet a táblára.

-Er-edj már!-nevettem-
-Istenem te akkora hülye vagy!-csapkodta a padot Amanda-
-De legalább Zoo Yorki hülye!-tettem hozzá-
-Háú miről maradtam le?-ásított Sarah-
-Te tényleg elaludtál?-lepődtünk meg-
-Ja..dögunalom van...-lobogtatta a telefonját amin BTR ment-
-Ne már te Big Time Rush-t nézel és nem is szólsz?-akadt ki Am-
-Hát két fülesem van,és két fülem...-vont vállat-
-Utállak!-duzzogtam-
-Tudom...de én azért is szeretlek!-öltötte ki a nyelvét-
-Hölgyeim nagy nehezükre esne idefigyelni az órán?-állt a padunk elé a tanár-
-Nem.Elnézést uram.-mondtam visszafogva az eredeti mondatomat-

Ezután tíz perccel végre kicsengettek és kiszabadultunk Yoda mester bűzálom barlangjából.

A folyosón néhány tanuló táncolt úgy gondoltuk csatlakozunk a mozgalomhoz és mi is beállunk hozzájuk.
Jó móka volt amíg a gazdag önmagukat felsőrendűnek képzelő gazdag kölykök oda nem jöttek kötekedni,hogy ez az ő iskolájuk és azonnal fejezzük be ezt a szégyentelen viselkedést.Jó kis énekverseny lett belőle,persze a tanárok nem tetszését elég erősen kivívta.
Hirtelen az igazgató úr irodájában találtuk magunkat és azon kaptam magam hogy az életemért esdeklem az idegen negyvenes férfinak...Vagyis azért hogy ne hívja fel anyut.Szerencsémre Ő is nagy művészlélek így megértett és nem köpött be de nekem kellett kitakarítanom az iskolát a hétvégén.
Nagyon nagy veszélybe kavartam az iskolai esélyeimet a mai nagy szájalásommal máskor talán...TALÁN befogom.